Száraz tények
Vagy mégsem?
Szavazatoddal Te is befolyásolhatod, hogy ez a cikk bekerüljön-e a Kihagy6atlanok névsorába!
A Niagara-vízesés körülbelül 12 000 évvel ezelőtt, az utolsó jégkorszak végén keletkezett. A mai Egyesült Államok és Kanada határán az akkori gleccserek elolvadásakor alakultak ki a Nagy-tavak, mely tóvidék északon a Felső-tóval kezdődik, ez bolygónk legnagyobb édesvizű tava, s területe hozzávetőlegesen akkora, mint Erdély. Megjegyezzük, a Michigan- és a Huron-tó alig marad el mögötte, ám még az ötök legkisebbike, az Ontario is harmincszor nagyobb a mi Balatonunknál. A Nagy-tavak víztömege is rendkívüli, hiszen valamennyien meglehetősen mélyek: a Felső-tó közel 400, de a legsekélyebb Erie is 60 méter vízmélységű. E tavak fölöslegét a Szent Lőrinc folyó vezeti el az Atlanti-óceánba. Ebből következően nem meglepő, hogy az öt tó nem azonos tengerszint feletti magasságban helyezkedik el, így az azokat összekötő folyókon számos zuhatag alakult ki. Közülük a legnagyobb az Erie- és az Ontario-tavakat összekötő Niagara folyón található.
A Niagara – Mennydörgő Víz – nevet az indiánok adták az Egyesült Államok és Kanada határát képező hatalmas vízesésnek. A Niagara folyó az Erie-tóból ered, s hosszú kilométereken keresztül békésen hömpölyög, majd az Ontario-tóhoz közeledvén hirtelen felgyorsul, s vágtatva érkezik meg a zuhataghoz, ahol fülsiketítő dübörgéssel, valóban mennydörgő vízként zúdul le a mélybe. Odafönn, a vízesés felső peremén a Kecske-sziget választja ketté a folyót. A keleti oldalon (az USA területén) a zuhatag 300 méter hosszan egyenes vonalat alkot, míg a kanadai (Lópatkó-) vízesés kétszer akkora és – ugye, nem meglepetés? – patkó alakú. Az óránként lezúduló víztömeget 30 millió köbméterre becsülik. A 70–90 méter mély, meredek sziklafalakkal körülvett szakadékból, ahová az óriási mennyiségű víz lezuhan, valóságos párafelhők szállnak fel, amelyek nagy messzeségből is láthatók, s maga a „mennydörgés” – bizonyíthatjuk – 50 kilométer távolságból is hallható. Ezt a természeti csodát, világunk egyik legkedveltebb úti célját évente tízmillió turista keresi fel. A Niagara folyó, a „szörnyű zuhanás” után, egy körülbelül 100 méter mély hasadékban még bő tíz kilométert siet tovább, hogy aztán végleg megpihenjen az Ontario hullámaival keveredve. (Megjegyezzük itt, hogy néhány száz méterrel a Niagara-vízesés alatt a folyó már újra békés, csendes: bátor és rikító inges családapák vidáman evickélnek porontyaikkal, s kurjongatnak át a másik csónakba: „Are you travelling somewhere on holiday this summer?”
1965-ben nyitották meg a közel 160 méter magas Skylon-kilátótornyot, amelynek tetejéről csodálatos panorámában, pazar látványban gyönyörködhetnek a turisták. (Egy-két nagymama sem akadály: gyorsliftek röpítik fel az érdeklődőket a tetőteraszra.) Sőt, aki hajlandó esőköpenyt ölteni, azt fürge kis motoros hajók – jó pénzért, persze – a vízesés „alá” is elviszik, bejuthatunk tehát a lezúduló vízfüggöny mögé. (Nyugalom, bármerről is fúj a szél aznap, garantáltan csuromvizesen érkezünk vissza a csónakkikötőbe.) Ám a gyalogos turisták se irigykedjenek, hiszen a meredek sziklafalak oldalában kiépített kanyargós sétautakon is közel juthatnak a vízfüggönyhöz, így ők sem ússzák meg száraz bőrrel.Walter Béla
A hozzaszolasok spamvedelmi karbantartas miatt atmenetileg szunetelnek.