A legtöbb ember szívében él valami romantikus vonzódás a vidék, a vidéki élet felé. Engem például valami megmagyarázhatatlan érzés kerít hatalmába, amikor eldugott is falvak keskeny utcáin járok. Legszívesebben a kezemben egy könyvvel lekuporodnék egy takaros porta lombos diófája alá, és onnan nézném, ahogy az árnyékok lassan ellaposodnak. Nekem és a hozzám hasonlóknak az Őrség igazi Kánaán, olyan igazi csupa szív-csupa lélek táj!

Árnyas ligetek, dús erdők, vadvirágos, puhán hullámzó mezők, szelíden kanyargó folyó, nádtetős, fehér falú, muskátlis házikók, párolgó agyagos földek, távoli harangzúgás, frissen fejt tej, igazi, valódi élet...