Kris Kelvin zavarodottsága fokozatosan szertefoszlik, amikor különleges látogatója érkezik. Tíz éve elhunyt felesége jelenik meg az állomáson hús-vér formában. Lassan megérti, hogy ez a Solaris "üzenete", melyen keresztül talán kommunikálhat a bolygót uraló óceánméretű tudatmasszával.

A lengyel Lem munkássága túlmutat a sci-fi irodalom megszokott korlátain, művei tudományos stílusuk mellett mély filozófiai, pszichológiai, társadalmi, illetve a technika fejlődésével kapcsolatos problémákat feszegetnek. Jogos gyanakvással fogadja a földönkívüliek valószínűtlenül emberszerű ábrázolását, a maga káprázatos vízióit szigorú tudományos ismeretekre alapozza. Tarkovszkijt például mértékletesen lehülyézte, amikor az csak a megelevenedett lelkiismeret motívumát dolgozta föl a Solaris megfilmesítésekor. A humanista és egyetemes gondolkodású szerző indokolt exobiológiai eszméket is vall, számára e műfajnak fontos tudományos küldetése van.

A Solaris bolygó egy értelmes tudattal rendelkező óceánszerű élőlény, mellyel több évtizedes kutatómunka után sem sikerül fölvenni a kapcsolatot. Az óceán által létrehozott összetett jelenségek a tudósokat zavarba ejti, agresszív módszerekkel próbálják kommunikálásra bírni, egyebek közt kemény röntgenbesugárzással. A reakció igen fölzaklató, mert a Solaris válasza az, hogy a kutatók emlékeiben őrzött alakokat rematerializálja, újraalkotott emlékalakokat küld az állomásra. Személyiségük, tudatalattijuk önmaguk elől is titkolt rejtélyeivel szembesíti őket az ismeretlen intelligencia. Tarkovszkijt is meg lehet érteni, mert megér egy filmet ez a gondolat. Ám a regény filozófiája ennél sokrétűbb.

A pszichológus Kris Kelvin, akinek neve nemcsak a hőmérsékleti skálát kigondoló tudóst, hanem magát Krisztust is odaidézi az űrbéli szövegkörnyezetbe, a Solaris három megmaradt emberi lakójának egyike. Az addigi kutatások számos emberéletet követeltek, sok megmagyarázhatatlan esemény zajlott le a bolygó felszínén, mire ő az óceán fölött lebegő űrállomásra érkezik és válik különös események szereplőjévé a fizikus Sartorius, illetve Snaut kibernetikus társaságában. Miközben Kelvin a gondolkodó óceán létére keresi a választ, fölvetődik civilizációnk jövőjének víziója, továbbá a nagy talány, hogy az ember a másikhoz, a társhoz való viszonyában hogyan nyilvánul meg, és elgondolkodhatunk az ismeretlennel való kapcsolatunk lehetőségeiről is. Kérdés, hogy sikerül-e válaszra bírni az óceánt.