Pedig mennyire, hogy az! Sergio Leone alkotásának minden kockája bravúros, feltéve, hogy nem a Gojko Mitic-féle vadnyugati alkotásokkal hasonlítjuk össze, s elfelejtjük azt a tévhitet, hogy az iskolai farsangok közkedvelt cowboyfigurái a vásznon is gyerekeknek mesélnek! A Volt egyszer egy vadnyugat ugyanis érett gondolkodást igénylő, kifejezetten felnőtteknek szóló alkotás, olyan mély emberi érzésekkel, érzelmekkel, gondolatokkal, írt és íratlan szabályokkal, melyekről tekintetek, cselekedetek többet mondhatnak bármely precízen megfogalmazott monológnál vagy párbeszédnél.

Két idegen érkezik Sweetwaterbe – egymástól függetlenül. A cserzett bőrű Harmónika vonata előbb fut be, ám a fogadására érkezők vendégszeretet helyett ólommal várják. A hibátlanul felépített és villámgyorsan levezényelt pisztolypárbaj azonban nem képes megfékezni a jövevényt, aki a vasútépítő Morton megbízott fegyverforgatóját, Franket keresi. Franknek azonban más dolga volt: a vasparipa útját keresztező, a házeladásról hallani sem akaró telektulajdonost és családját bírja jobb belátásra…

A másik városba érkező nem más, mint Jill, aki esküvője révén szó szerint a kilátástalanságból került a valódi élet lehetőségeit kínáló porfészekbe. Csakhogy örömünnep helyett gyásszal szembesül: férjét és jövendőbeli családját vérbe fagyva találja, s hamarosan egy újabb rosszfiú, Cheyenne tűnik fel az új, ámde üresen maradt otthon portáján.

Végeláthatatlan tájak, érezhető forróság, tökéletes muzsikák kísérik szereplőinket, akik más-más felállásban kötődnek egymáshoz: önzésből, bajtársiasságból, kapzsiságból, vágyból, hatalommámorból, bosszúból…

Az ellentétes figurák és sors-szeletek összefonódásai és ütközései tökéletes módon kerülnek ábrázolásra, a lassú történetmesélés pedig nagyszerűen illik a cseppet sem unalmas elbeszéléshez, mely minden szép- és jóérzésű embert képes magával ragadni, s melynek végén csodaszépen megkomponált módon nyer értelmet a mű címe.

Nehéz könnyek nélkül végigülni a közel háromórás alkotást, melyben a jószerivel csak a tekintetével beszélő Charles Bronson, a nagy igazságokat kimondó Jason Robards, az ellenállhatatlanul gyönyörű, koroktól és ideáloktól függetlenül szexi Claudia Cardinale és a hősök és igazság bajnokainak megformálására szakosodó, ezúttal rosszfiút játszó Henry Fonda egyaránt remekelnek, Ennio Morricone egyik legvarázslatosabb zenéje pedig képek nélkül is működik, ám Tonino Delli Colli operatőr képeivel együtt válik igazán monumentálissá!

Leone alkotása a filmtörténet egyik, ha nem legnagyszerűbb westernje nemcsak a műfaj kedvelőinek unikum, de lassan negyven év elteltével is képes minden moziszeretőt elvarázsolni. Sőt hazánkban a négy évvel ezelőtt kiadott digitálisan megtisztított DVD-változatnak köszönhetően végre a teljes pompájában megcsodálhatóvá vált e szélesvásznú remekmű, melyet korábban a Magyar Televízió kizárólag 4:3-as képarányban mutatott csak be.

Volt egyszer egy vadnyugat (C’era Una Volta Il West) – 1968, 165 perc

Főszereplők: Charles Bronson, Henry Fonda, Claudia Cardinale, Jason Robards

Zene: Ennio Morricone

Rendező: Sergio Leone