Már az ókori uralkodók és a Római Birodalom császárai közül is sokan hasonlították magukat a Naphoz. A középkori keresztény világ azonban nem fogadta el, hogy a királyokat vagy a császárokat istennek tekintsék. Mindezek ellenére XIV. Lajos földöntúli eredetű hatalmát akarta szimbolizálni, ezért újjáélesztette a napkultuszt. Jól illett egy abszolutisztikus uralkodóhoz ez a titulus: a király úgy ad fényt és meleget a birodalmának, ahogyan a Nap a Földnek. Mi sem szimbolizálhatja jobban a tündöklést, a Nap ragyogását, mint egy káprázatos és csillogó kastély. Ez lett Versailles, a pompa, a fény, a ragyogás, a hatalom szimbóluma: 1682-től 1789-ig a francia királyok lakhelye.

Versailles egy kicsi falucska volt, majd miután XIV. Lajos felépíttette a kastélyt, ez lett a francia politikai élet központja. Helyén eredetileg egy kis méretű, korai barokk vadászkastély állt, melyet apja, XIII. Lajos építtetett. Ezt kezdte el átépíteni és bővíteni 1688-ban a Napkirály megbízásából a művész-hármas: Levau, Lebrun és Le Nötre. A munka első ütemében Levau körülépítette a meglevő kastélyt, s ahhoz csatlakozva egy újabb, nagyobb méretű előudvart alakított ki. Levau halála után Mansart vette át az irányítást. Az addig elkészült épülettömbhöz, mely a jelenlegi kastély kertre néző nagy rizalitja, két oldalról belső udvarok köré elrendezett szárnyakat csatolt, egységesítette a homlokzatokat s felépítette a kápolnát.

Lassan Lajos szenvedélyévé vált a kastély. Rengeteg híres festőt hívott, ám úgy tűnt Versailles túl költséges az ország kincstárának. De Lajos hajthatatlan volt, pedig a költségek 1684-ben közel nyolcmillió frankra rúgtak. Hogy népét ezért az óriási és sokak szemében esztelen pazarlásnak tűnő építkezésért kárpótolja, építtetett a Szajnán egy hidat. Ez a Pont Royal királyi híd. Engesztelő ajándék.

A versailles-i kastély tulajdonképpen egy megközelítően 500 m hosszú, terjengős épület. Méretei valóban lehengerlőek. Belépéskor a francia királyok sorfala fogadja a látogatókat, komótosan, felségesen, szigorú időrendben állnak. Az uralkodó Louis Quatorze - millió féle megjelenése van: szobor, lovasszobor, portré, csatakép és sorolhatnánk napestig. Felbecsülhetetlen pompa és szigorú rend uralkodik mindenütt. A miniszterek és más méltóságok a kertre néző észak-déli szárnyakban laktak, míg az udvaroncok szobái a falura néztek. A királyi lakosztályok a palota központi részének első emeletén voltak. A királyé északra, a királynéé délre nézet. Minden szeglet freskókkal díszített, aranycirádákkal, selyemtapétákkal, nemesen faragott bútorokkal terhes. A gobelinjeik, a textilfüggönyök kivitelezése is szemkápráztató, ahogy a kilincsek, ajtódíszek, padlók is. A királyi lakosztály termeit a Háború szalonja, a királynő teremsorát a Béke szalonja zárja le.

Közöttük húzódik a kastély legpompásabb helyisége a La Galérie des Glaces, a Tükörgaléria. A nevezetes, 73 méter hosszú - számmisztika: 7+3= 10, vagyis az 1-es, a Nap száma! - folyosószerűen elnyúló terem oldalfalait márvány pilaszterek tagolják és a 17 kertre nyíló ablakokkal szemben hatalmas tükrök díszítik. A boltfelületet dekoratív stukkó keretrendszer osztja. A keretek között kimaradó, váltakozó nagyságú mezőket gazdag színhatású festmények töltik ki. Ebben a hegyi kristály-, ametisztcsillároktól szikrázó, lenyűgöző gazdagságot sugárzó "szobácskában" - nem csekély pszichológiai nyomás - írták alá az első világháborút lezáró békeszerződést a legyőzött Németországgal...

A kastély mögött terül el Versailles legnagyobb értéke, az óriási park. Lajos kertésze, Le Nôtre, uralkodója leglehetetlenebb kívánságait is teljesítette. Nôtre nem csak egy kertet tervezett a királynak, hanem egy olyan barokk várost, amely tele van meglepetésekkel. Lajos mint a magas fák szerelmese maga válogatta ki a fenyőket, nyárfákat és platánfákat, melyeket Flandria, sőt Itália vidékeiről telepítettek ide. Hasonló módon kedvelte a virágokat, főként az erős illatúakat. A kertész állandóan kereste azokat a ritka illatokat, melyek megörvendeztették a királyt. A sugárutak mentén szerveződő kertet virágdíszes teraszok, lépcsők, szökőkutak, tágas vízmedencék gazdagítják. Van benne növényház, nyírott cserjékkel kiképzett labirintus, pavilon, majorság, színház. A beláthatatlan, 800 hektáros parkot a 132 km-es fasorral, medencékkel, 50 szökőkúttal manapság csak áprilisban kezdik beüzemelni és a virágok májustól borulnak díszbe és egészen októberig pompáznak.

A kastélyon a kor legnevesebb művészei-mesterei dolgoztak, s megvalósították mindazt a fényűzést, amit a kisszámú udvari nemesség megengedhetett magának. Ünnepségek, bálok, gyertyafényes színházi előadások pazar színtere volt a kastély. Minden az uralkodó körül forgott, aki - maga is amatőr táncos lévén - szerette és pártolta a művészeteket és művelőit is. Versailles remekbe szabott falai a francia udvari arisztokrácia hanyatlásának tanúi. Lajos húsz év alatt tízmillió frankot költött nagyzási hóbortjaira, aztán pénzszűkébe került. Dicsősége, hatalma hanyatlott, az európai királyi házak szövetkeztek ellene és háborút indítottak. A királynak ágyúkra volt szüksége, és nem sajnálta feláldozni e célra Versailles ezüst bútorait. A forradalom idején a korábban hatalmas összegeket felemésztő palotára lassú pusztulás leselkedik.

Az 1789-es forradalom alatt kincseit részben megsemmisítették, de I. Napóleon még ott töltötte a nyarakat. Helyrehozataláért azonban még az utána következő Bourbon királyok sem tettek semmit. Végül 1830-ban Lajos Fülöp a nemzetnek ajándékozta azzal, hogy "váljon Franciaország minden dicsőségét bemutató" múzeummá. A palotaegyüttes az 1871-es porosz-francia háború idején kórházként működött, majd I. Vilmos császár a tükörtermet választotta a második német birodalom kikiáltásának színhelyéül. A sok hányattatás otthagyta nyomait a palotán. Többek között a "tükörterem" falain is repedések keletkeztek, a mennyezet beázott, Charles Lebrun híres falfestményei megfakultak, a tükrök elhomályosultak. 2005-ben azonban elkezdődött a kastély rekonstrukciója. 3 év alatt, mintegy 15,6 millió dollárért (3 milliárd forintért) varázsolták újjá a Tükörtermet, mely 2007. nyarától újra régi fényében fogadja a látogatókat.

Versailles ma igazi turistalátványosság. Mintegy 10 millióan keresik fel évente, így a párizsi Eurodisney után az épület a második leglátogatottabb attrakció Franciaországban.