#1
Rejtő Jenő: Piszkos Fred, a kapitány

Őfelségem, I-ső Fülig Jimmy naplója
IX
Mostanában a könyvtárban pálinka helyett könyvet is néztem több alkalommal. Nagy uralkodók volt a címe, és tanultam ebből a szakmát.
Itten van asz, hogy minden uralkodónak családi fája van, de amint látom, aszon nevek nőnek. Aszután áll, hogy egy uralkodó, bizonyos Bonepárti aszt monta, hoty kenyérrel és vassal Kínáig is eljut Franciaországból. Asz nem kunszt. Próbálja meg egy vas nélkül, ahogy én szoktam. Továbbá uralkodók kegyesek, leereszkedők és fent ségesek és nem tetsző egyéneket a vár fogán lelövetnek. Vagy pedig lefejezték a nyakukat.
Meg eszt modják: "Uralkodása alatt népe felvirágzott és a főtéren egy szoborba megőregítették mását. Népe célját tűszte ki boldogulásul..."
Van itt egy 8-adik Hendrik, asz mindég a hóhérnál tartott válópert. Igazán elvesztették érte fejüket a nők.
Hát esz nem érdekes. Sokkal izgatóbb, hogy a főlegvár erkélyén át látok jönni egy ismerős alakot.
És megrémültem... Szentatyám...
Miféle csoda?
Ez Bonifác!
Semmi 2-ség. Ez a szélhámos megismert a hajón és megsejtette asz üzenetet! Ide jön zsarolni! Na megállj! Sajátkezüleg csengeték, és amikor jött a lakáj, kinek cipőjét még mindig hordám (saját lábulag), a hídlakót kértem.
Na jött. Copffján a propeller, ruhája zöld és mintha holta után márványba megöregítették volna.
- Gombperec úr! Egy ember jön a főlegvár felé! Fogassa el.
- Miért felség?
- Ez az én dolgom. Azonnal fogassa el, vessék börtönbe és hajnalban a vár fogán...
- Felség! - rebegé.
- Csend! Kora hajnalban a vár fogán felpofozni és kitoloncolni a szigetről. Többé nem látogathatja.
- De... ez nem törvényes eljárás! Én itten egy miniszter rangjában a törvény őre vagyok.
- Kollegám egy bizonyos 8-adik Hendrik, aki szintén szigeti király volt, még Mórhus Tamás nevű miniszterét is lefejezé.
- Felség... ez nagyon régi volt.
- Majt én visszahozom ezeket a régi szép időket. Menjen s tegye amit parancsolni kegyem vala. Aszt az embert hajnalban a vár fogán egy balegyenessel kitoloncolni.
Őfelsége Fülig Jimmy uralkodása a Boldogság-szigeten a jómód és az ízlés sajátos formáját népszerűsíti nemcsak a királyi kastély, hanem az alattvalók körében is. Sajátkezű uralkodása azonban szálkaként éktelenkedik az öreg kapitány, Piszkos Fred szemében.

A szerző legendás alakjainak leglegendásabbika a címszereplő karvalyorrú és körmű kapitány. A szingapúri alvilág mitikus alakja mindig magánál hord egy hatalmas revolvert, öltözete egy túlméretezett, hónaljban kissé bő nadrág és egy elnyűtt kapitánysapka. Ám a felsorolt tárgyi jegyek mellett elviselhetetlen személyisége a legnyomósabb érv rangja megkérdőjelezhetetlen mivoltában. Kimondatlanul is ő a kapitány a cimborák körében, akikkel egyébként rablókként járják végig a kikötőket, hogy végül egy ellopott csatahajóval a legelvetemültebb bűnök elkövetése árán egészen a Boldogság-szigetig hajózzanak. A legnagyobb svihákság azonban az, amikor e rablók egymást keverik bajba. Fülig Jimmy örökös harca Piszkos Freddel szélhámosság a szélhámosságban.
Ilyen alakok csakis a haszon reményében utazhatnak egy hajón, még ha az kísértethajó is. A fergeteges cselekményt időről időre a váratlanul uralkodóvá avanzsált Fülig Jimmy feljegyzései szakítják félbe, melyekben azt feszegeti hosszasan, hogy a napló, mint olyan, mitől jön rá az emberre. Fülig Jimmy és Piszkos Fred összeférhetetlensége meghatározza a cselekmény menetét. Az egymást pukkadásig követő komikus helyzetek a nemes célokat mindannyiszor elkerülik; prózai haszonlesés osztja meg a kedélyeket a kocsmában épp úgy, mint a királyi kastélyban.
Rejtő Jenő figurái szabad emberek, van idejük önnön karakterük kifejlesztésére, fényezésére, jellegzetes személyiségjegyeik hiteles előadására, de a részegség szinten tartására is, mint például Trebitsch, a pesti vagány, akiről mindenki tudja, hogy ő az igazi. Ezek az alakok szeretnek és tudnak élni. Nemcsak azért felejthetetlenek, mert mesteri humorral lettek megrajzolva, hanem a sorok mögött bujkáló szerzői életszeretet és derű miatt is. Piszkos Fred és cimborái a maguk gyarló szélhámosságával messze túlmutatnak a regény valóságán, ott élnek a jót olvasók könnyű, örömteli és kikapcsolódott perceiben, amikor épp hajót lopni támad kedvük vagy netán elveszett kés után kutatnak. Mert kikapcsolódni tudni kell.
Tetszett a cikk? Küldd el az ismerősődnek!Hozzászólok!