#35
Székfoglaló
A régi mondás szerint a legjobb védekezés a támadás. Csakhogy ki mer visszatámadni egy szigorú apát, egy despota főnököt, hát még egy dirigáló anyóst?!

Akkor mégsem érvényes ez a több száz éves bölcsesség? Dehogynem. Csakhogy az erőt, erőszakosságot nem erővel a legkönnyebb legyőzni. Gondoljunk csak a népmesékre! A félelmetes sárkányt sohasem erővel győzi le a legkisebb molnárlegény, hanem mindig furfanggal! Így már bátran nevet a sárkány szeme közé! A mi esetünkben persze nem arról van szó, hogy orvul támadjuk meg az összevont szemöldökű apucit, az idegességében remegő főnököt, a habzó szájú osztályfőnököt. Nem bizony. A leghatékonyabb fegyver a humor.

A humor, mely önkritikára késztet. Lepjük meg őket egy rendezői székkel, mégpedig olyannal, amelyiknek a háttámlájára a megajándékozott neve van felírva. Képzeljük el, hogyan húzódnak az összeszorított ajkak mosolyra, hogyan változnak át a borús homlokráncok derűs nevetőráncokká! A humorba ágyazott kritika mindig azt jelenti: szeretlek és elfogadlak, de könnyebb lenne veled, ha nem lennél ilyen. Biztosak lehetünk benne, hogy az ünnepeltből nem ellentámadást fog kiváltani, hanem elgondolkodtatja, hogy talán változtatnia kéne.
És hát az sem utolsó szempont, hogy a székben helyet foglalva végre igazi rendezőnek érezheti magát, aki egy-egy finom kézmozdulattal irányítja a stábot és a szereplőket.
Tetszett a cikk? Küldd el az ismerősődnek!Hozzászólok!